Tenyészkocák reprodukciós paramétereinek újszerű értékelése és ökonómiai vonatkozásai

Absztrakt

A sertéstenyésztésben gyakran felmerül az a kérdés, hogy a tény észkocákat mennyi ideig tartsuk tenyésztésben, mikor selejtezzünk, hogy a biológiai és az ökonómiai szempontoknak megfelelően döntsünk. Fia a kétféle termékelőállítást elemezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a tenyésztelepeken a tenyésztésbiológiai szempontok érvényesülnek elsősorban, míg az árutermelő telepeken az ökonómiai szempontok a meghatározók. Ez az összetett kérdéskör irányította a figyelmünket a tenyészkocák hasznos élettartamának és selejtezési idejének vizsgálatára. Munkánkhoz az alapadatokat a keszthelyi magyar nagy fehér hússertés törzstenyészetből gyűjtöttük. A véletlenszerűen kiválasztott 100 tény észkoca szaporasági és malacnevelési teljesítményeit, az 1 malacra jutó kocaéletnap értékeit, az 1 kocaéletnapra jutó malac súlygyarapodást, az életkort, valamint az SZFTV-index alakulását értékeltük fialásonként. Ökonómiai vizsgálatunk során alkalmaztuk a Dobos-féle költségminimalizálási modellt, ill. erre épülően kialakítottunk saját módszert is. Megállapítottuk, hogy a tenyészkocák reprodukciós teljesítménye a 4. elléskor éri el a maximumát. Az életnapra vonatkoztatott szaporasági és malacnevelési eredmények a 6., 7. ellés után jelentős változást nem mutatnak. Munkánk során megállapítottuk, hogy az SZFTV-index és az életnapra vonatkoztatott paraméterek között közepes, esetenként szoros kapcsolat áll fenn, ami lehetővé teszi, hogy akár együttesen, akár külön-külön is minősítsük velük tenyészkocáinkat. Dobos /1980/ által kidolgozott módszerrel elvégzett elemzésünk szerint az 5., 6. elléskor tapasztalható az egységnyi végtermékre jutó költségminimum. A saját modell eredményei azt tükrözik, hogy az értékelt kocák esetében a 6., 7. fialás kor alakul ki az egységnyi végtermékre jutó költségminimum. Munkánk sorcin összehasonlítottuk a kétféle modell helyettesíthetőségét, és azt tapasztaltuk, hogy közöttük szoros pozitív korrelációs kapcsolat áll fenn (r = 0,9314). Ezen összefüggés alapján bizonyítottuk, hogy az általunk kidolgozott módszer ugyanúgy alkalmas a tenyészkocák teljesítményének megítélésére, mint a Dobos-féle modell.