Gondolatok a professzori tekintély alakulásáról Hutÿrától napjainkig

Absztrakt

Néhány évvel ezelőtt történt egyetemünkön. Egy évfolyam-találkozó kapcsán az őszbe csavarodott hajú kolléga őszinte elismeréssel nézte végig a megújult klinikai épületeket, majd hozzám fordult. Lassan formálta a szavakat: - Tudod, mi nekem a bajom a mostani egyetemmel? Hiányoznak a régi nagyok. Azok, akikre felnézhetek...
Elgondolkoztató szavak. Valóban ez lenne a helyzet? A kortárstekintély-hiány jellemezné napjaink egyetemi valóságát? Ha igen, ez vajon helyi sajátosság vagy általános jelenség? A következőkben ezekre a kérdésekre kísérelem meg a válaszadást. Előbb azonban menjünk vissza az időben és vizsgáljuk meg, milyen is volt a professzori tekintély sok évtizeddel ezelőtt?