Berlin, Mauerpark. Parkszegély pezsgő város és emlékhely határán

Absztrakt

A berlini Mauerparkot 1994-ben adták át a berlini fal egykori halálzónája helyén. Az ismert német tájépítész, Gustav Lange által tervezett park rövid idő alatt életteli és szabad szellemiségű városi helyszínné vált. A Mauerpark ma már összművészeti alkotásnak (Gesamtkunstwerk) számít, és szerzői jogi védelem alatt áll. 2020 őszén a park területe duplájára nőtt, egy, az 1994-eshez hasonló méretű területrész hozzácsatolása révén, amelynek tervét ugyancsak Lange jegyzi. A Mauerpark közelében található az 1,4 km hosszúságú „Berlini fal emlékhely”, amely Németország egykori megosztottságát szemlélteti, és állít annak emléket. 2018 januárjában egy föld alatti csapadékvíz-tározó építése során a kelet–nyugati megosztottság időszakának két emléke került felszínre a Mauerpark déli bejáratánál. Az egyik egy 1963-ból származó menekülőalagút bejárata, a másik az egykori határzár egy úttorlasz-eleme. A történészek és a Mauerpark révén érdekelt felek egybehangzó véleménye szerint mindkettő fontos kordokumentum, és ennek megfelelően a berlini fal emlékhely részeként helyet kell kapnia a parkban. Ennek nyomán az egyik leginkább használt bejáratnál megváltozik a park tematikája és használata. Egy további, a Mauerpark jövőjére nézve jelentős hatást gyakorló tényező a terület intenzív használatából fakad. Az aktuális hivatali irányelvek a park szegélyeinél a használat korlátozását javasolják. A Mauerpark összetett jellege kapcsán számos kérdés vetődik fel. Hogyan lehetséges egy összművészeti alkotásnak számító, az emlékhely nevelési céljától jelenleg eltérő karakterű és rendeltetésű parkban a történelmi emlékek beillesztése? Hogyan befolyásolja a parkszegélyek intenzív használatának mérséklésére irányuló útmutatás a „kapu szerepet”, és milyen minőségi változások várhatók formai-művészi valamint a társadalmi befogadás szempontjából? Végül, hogyan kapcsolódik mindez a történelmi parkok helyreállításának általános követelményeihez? A cikk összeveti a korábbi parkbejárat kertépítészeti megjelenését a történelmi emlékek tervezett elhelyezésével és a Mauerpark szegélyei használatának mérséklésére vonatkozó irányelvek figyelembevételével megvalósuló új kialakítással. A tanulmány Gustav Lange többrétegű tervkoncepciójának bemutatására is kitér, személyes beszélgetések, valamint a tervezői filozófia és az alkalmazott stíluselemek ismertetése révén. A megállapítások szerint a tervezett kialakítás szervesen integrálja az emlékhelyhez kapcsolódó beavatkozásokat, és a rácshálózatba ültetett facsoporttal invitál látogatásra, amely az út szélétől indulva fokozatosan beolvad a parkba. Más szempontból nézve a Mauerpark új szegélye megbontja Lange letisztultságra irányuló törekvését. A bemutatott esettanulmány a tájépítészet Mauerparkhoz hasonló, meghatározó alkotásai számbavételének, védelmének és fenntartásának fontosságára tanít, amelyek egy adott korszak megnyilvánulásai, és megújításuk minden esetben az eredetiség és esetenként a társadalmi-kulturális értékek rovására történik.