Párhuzamok és különbségek: középiskolai tanárképzés a Lajtán innen és túl a 19. század második felében
DOI:
https://doi.org/10.17165/TP.2016.3-4.17Resumen
Az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot követő önkényuralmi időszakban a Habsburg Birodalom felsőoktatását, Ausztria és Magyarország tanárképzési rendszerét egységesen szabályozták. A Gróf Leo Thun Hohenstein miniszter nevével összekapcsolódó tanárképzési reform alapvetően a német mintát követte; a középiskolai tanárképzés meghatározó közegeivé az egyetemek bölcsészkarait tette. A kiegyezés megkötését követően az Osztrák-Magyar Monarchia két fele az oktatásügyi kérdéseket önállóan szabályozhatta. Hazánkban sajátos, hazai gyökerű intézményként kapott szerepet a tanárképzésben a tanárképző intézet és a hozzá kapcsolódó gyakorlóiskola. Ausztriában a német modelltől kevésbé tértek el, pedagógiai szemináriumokat alapítottak.
Referencias
Altenhuber, H. (1949). Die geschichte des Faches Pädagogik an der Philosophischen Fakultät der Universitat Wien von 1850 bis 1922. [Dissertation] Universität Wien, Wien.
Engelbrecht, H. (1986). Geschichte des österreichischen Bildungswesens. Erziehung und Unterricht auf dem Boden Österreichs. Band 4. Von 1848 bis zum Ende der Monarchie. Wien: Österreichischer Bundesverlag.
Felkai L. (1961). A tanárképzés történeti áttekintése a századfordulóig. Pedagógiai Szemle, 11. évf. 5. sz. pp. 431–444.
Graf, W. (1990). Universitäre Lehrerbildung im Spannungsfeld. Die Ausbildung der Lehrer an höheren Schulen von den Anfängen des öffentlichen Schulwesens bis 1918. [Dissertation]. Universität Wien, Wien.
Grimm, G. (2011): Universitäre Lehrerbildung in Österreich. Zur Genese des pädagogischen Begleitstudium für Lehrer an höheren Schulen von 1848 bis zur Gegenwart. [online] http://www.pedocs.de/volltexte/2011/2901/pdf/tc_2_2000_grimm_d_a.pdf [2016. április 15.]
Kármán, M. (1895). A tanárképzés és az egyetemi oktatás: Pedagógiai tanulmány. Budapest.
Kiss, I. (Ed.) (1988). Eötvös Józseftől Eötvös Lorándig: Dokumentumok a budapesti egyetem tanárképző intézetének és gyakorló főgimnáziumának történetéből (1870–1918). Budapest: ELTE.
Ladányi, A. (1969). A magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében. Budapest: Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont.
Ladányi, A. (2008). A középiskolai tanárképzés története. Budapest: ÚMK.
Mann, M. (Ed.) (1987). Oktatáspolitikai koncepciók a dualizmus korából. Nyíregyháza: Tankönyvkiadó. 4
Meister, R. (1962). Die Geschichte des pädagogischen Studiums der Mittelschullehrer in Österreich. Wiener Zeitschrift für Philosophie Psychologie Pädagogik, 7. évf. 3. sz. pp. 169–178.
Mészáros, I. – Németh, A. – Pukánszky, B. (1999). Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Budapest: Osiris Kiadó
Müller, R. A. (1996). Geschichte der Universität: Von der mittelalterlichen Universitas zur deutschen Hochschule. München: Verlag Georg D. W. Callwey GmbH and co.
Németh, A. (2005). A magyar pedagógia tudománytörténete: Nemzetközi tudományfejlődési és recepciós hatások, nemzeti sajátosságok. Budapest: Gondolat Kiadó.
Patyi, G. (2014). Tanárképzés, tanárképző intézet: viták, nézőpontok a századfordulón. In: Nagyházi, B. – Vörös, K. (Ed.) Innováció a neveléstudomány elméleti és gyakorlati műhelyeiben. Tanulmánykötet (pp. 354–361.). Kaposvár: Kaposvári Egyetem.
Tóth, T. (2001). A napóleoni egyetemtől a humboldti egyetemig. In: Tóth, T. (Ed.) Az európai egyetem funkcióváltozásai (pp. 95–124.). Budapest: Professzorok Háza.
Szögi, L. (Ed.) (1994). Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái. Budapest: Magyar Felsőoktatás – Művelődési és Közoktatási Minisztérium.
Szögi L. (Ed.) (2003). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635–2002. Budapest: ELTE, Eötvös Kiadó.
Descargas
Publicado
Número
Sección
Licencia
Derechos de autor 2016 Patyi Gábor
Esta obra está bajo una licencia internacional Creative Commons Atribución-NoComercial-SinDerivadas 4.0.
Cómo citar
