Elmélet és gyakorlat - avagy a szaknyelvi vizsgákról másképp

Abstract

A szaknyelvi vizsgáztatás gyakorlata és kutatása határozottan az idegen nyelvi tesztelés egyik önálló ágazataként jelenik meg a nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. A tesztfejlesztők tisztában vannak azzal, hogy a szaknyelvi vizsga konkrétan elhatárolható az általános nyelvvizsgáktól, és célja a szaknyelvi kompetencia mérése és értékelése. Minden szaknyelvi vizsgarendszer arra törekszik, hogy egyértelműen meghatározza az adott szakmai kontextusban megalkotott szakmai tartalom és autentikus feladatok sorát, melyekben létrejöhet a szaknyelvi performancia. A szaknyelvi vizsgafejlesztőknek különös gondot kell fordítaniuk a vizsgafeladatok autentikusságára, mert vizsgarendszerük csakis így lehet valid, és a metakognitiv és kommunikációs stratégiák csakis így eredményezhetnek megbízható szaknyelvi performanciákat, mely alapköve bármelyik szaknyelvi értékelésnek. Ez a folyamat azonban kivitelezhetetlen a szaknyelvi tesztelés elméleti hátterének, kutatási irányzatainak és kutatási eredményeinek ismerete nélkül.
A szaknyelvi vizsgáztatás hazai, széles körű elterjedését a 2000-ben bekövetkezett nyelvvizsgáztatási reform eredményezte. Az ELTE ITK vizsgarendszerében az országos hatáskörű, több nyelven folyó szakmai nyelvvizsgáztatás az 1970-es évektől bevett gyakorlat volt, mely a szűk körű politikai, szakmai és munkaerőpiaci igényeknek hosszú ideig megfelelt. A 2000-es nyelvvizsgáztatási reform elindította a nemzetközi kutatási trendek széleskörű megismerésének folyamatát, mely a felsőoktatás EU-konform szerkezeti változtatásaival együtt, akkreditált szaknyelvi vizsgaközpontok kialakulását eredményezte. Az újonnan kialakult vizsgarendszerek fellegvárai természetesen a hazai felsőoktatási intézmények lettek, hiszen csak itt tudott megvalósulni a szakemberek és nyelvtanárok közös munkájának eredményeként egy stabil vizsgázói bázisra támaszkodó (nappali hallgatók kimeneti vizsgakövetelménye a szaknyelvi vizsga), egyetemi/főiskolai nyelvtanítási hagyományokra és nyelvtanár kollégákra épülő szaknyelvi vizsgáztatás. Ezek a szaknyelvi vizsgaközpontok a pedagógiai szempontból megkülönböztetett szaknyelvi vizsgáztatás (ESP) mindkét típusát (EOP és EAP) ötvözik.