A kultúra és a nevelés kérdése a társadalomban: Eötvös József, az altruista centralista
Abstract
Eötvös József életútjában a politikai, az írói, a jogászi és a nevelői szerep szimbiózist alkotott. A társadalomtudományok kedvelt kifejezésével Eötvöst „homo politicus”-nak nevezhetjük. Tehetjük ezt azért is, mert elvbarátaival, a centralistákkal együtt az 1840-es években liberális alapállásból, de az ellenzék sorai között sui generis módon nyúltak a kor égető társadalmi problémáihoz. Szocializációs csatornaként tekintettek a Gutenberg-galaxis adta lehetőségekre, és a politikai kultúrára nevelés eszközeként értelmezték publicisztikai és írói szerepüket. Eötvös A falu jegyzője című művét a kortárs kritikusok ezért nevezték az első nagy magyar irányregénynek. A zsivány/betyár nonkonform életforma bemutatásával az író „görbe tükröt” tudott tartani a társadalom elé.
Literaturhinweise
Bődy Pál (2004): Eötvös József. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest.
Constant, Benjamin (1997): A régiek és modernek szabadsága, (fordította: Réz Pál) Atlantisz, Budapest.
Eötvös József (1992): A falu jegyzője. Editorg Kiadó, Győr.
Klaniczay Tibor (szerk.) (1982): A magyar irodalom története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Küllős Imola (1988): Betyárok könyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Nyíri Tamás (1988): Alapvető etika. Budapest.
Schlett István (1987): Eötvös József élete. Gondolat, Budapest.
Schlett István (1999): A magyar politikai gondolkodás története. Korona Kiadó, Budapest.
Sőtér István (1967): Eötvös József. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Veliky János (1998): Eötvös József. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
Z. Kovács Zoltán (2002): „Vanitatum vanitas, maga is a humor”. Osiris Kiadó, Budapest.
Downloads
Veröffentlicht
Ausgabe
Rubrik
Lizenz
Copyright (c) 2010 Varga Noémi, Varga Norbert
Dieses Werk steht unter der Lizenz Creative Commons Namensnennung - Nicht-kommerziell - Keine Bearbeitungen 4.0 International.
