A fenntartható közgazdaságtan oktatási integrációja

Resumen

„Aligha vitatható, hogy az elmúlt negyedszázad gazdasági, közgazdasági, gazdaságpolitikai, szociológiai kutatásainak kiemelt fókusza a fenntarthatóság.” (p. 7.) – indítja előszavával a Fenntartható közgazdaságtan című oktatói kézikönyvet a Budapesti Metropolitan Egyetem korábbi Rektora, Prof. Dr. Kocziszky György. [4] Hosszú út vezetett azonban eddig a közgazdasági gondolkodásban. A fenntarthatóság központi szerepének erősödése a neoklasszikus iskola piac- és növekedésközpontú szemléletétől először a környezetgazdaságtanig vezetett, amely már figyelembe vette a természeti erőforrások szerepét és a negatív externáliák kezelését. Majd az 1980-as évektől az ökológiai közgazdaságtan paradigmaváltást hozott azzal, hogy a gazdaságot az ökoszisztéma alrendszereként írta le, hangsúlyozva a bioszférával való kölcsönös függést és a gazdasági növekedés természetes korlátait. A heterodox iskolák, mint az intézményi közgazdaságtan vagy akár a feminista közgazdaságtan és a nemnövekedés irányzata kibővítették a diskurzust a társadalmi igazságosság, a hatalmi viszonyok és a jól-lét alternatív mérőszámai felé. Az új fenntartható közgazdaságtan pedig az emberi kapcsolatok, a tudás és a közjó szerepének hangsúlyozásával multidiszciplináris, gyakorlatorientált megközelítést képvisel.