Fehér Katalin, „Neveljünk polgárokat!” Nyilvánosság és nevelés a reformkorban

Budapest: OPKM, 2006

Absztrakt

Neveljünk polgárokat, s azután tegyük őket boldogokká...” - ezzel az Eötvös Józseftől 1831-ből származó idézettel indítja könyvének első fejezetét a szerző, miután a címben is erre történik utalás. Ismeretes, hogy a hazai polgári fejlődés történelmi okokból messze elmaradt a nyugat-európai országokétól. De a gazdasági, társadalmi és politikai elmaradottság ellenére a magyar szellemi élet legjobbjai, legalábbis a polgári gondolkodás kialakításáért mégis sokat tettek. Ehhez mindenekelőtt a nevelést látták a legalkalmasabb eszköznek. A felvilágosodás eszméinek beérése nyomán a reformkorban válik a nevelés nálunk is közüggyé, és ekkor alakulnak ki a nyilvánosság különböző formái is.