Feketefenyővel rekultivált bauxit külfejtések vegetációjának természetvédelmi szempontú értékelése
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3792Palavras-chave:
bauxit külfejtések, cönológiai szukcesszió, feketefenyő, rekultiváció, természetességi értékResumo
Feketefenyővel (Pinus nigra) rekultivált bauxit külfejtések aljnövényzetének cönológiai vizsgálatát és természetességének értékelését végeztük el a Gerecse (Nagyegyháza) és a Bakony (Szőc és Sáska) területén. A három, különböző korú fenyőállományt (6 éves – Szőc; 15 éves – Nagyegyháza; 20 éves – Sáska) három szukcessziós stádiumnak tekintettük. 10 m×10 m-es kvadrátokban 2010-ben felvételeztük az aljnövényzet fajainak %-os borítását, valamint a feketefenyő borítását, meghatároztuk az aljnövényzet fajszámát, összborítását és Shannon-diverzitását az egyes kvadrátokra és mintaterületekre vonatkozóan. Vizsgáltuk a fenyőborítás hatását az aljnövényzet borítására, fajszámára és diverzitására. A fajok borításai alapján elkészítettük minden mintaterületre az aljnövényzet szociális magatartás típus, Raunkiaer-életforma és cönoszisztematikai besorolás szerinti csoporttömeg-eloszlását, és a vegetációkat ezek segítségével jellemeztük. Az eloszlásokat homogenitásvizsgálattal hasonlítottuk össze. Kiszámítottuk az aljnövényzet természetességi értékének kvázi-átlagát a szociális magatartás típus szerinti csoporttömegek és a fajok természetességi értékének figyelembevételével. Tanulmányoztuk, milyen eltérések és hasonlóságok figyelhetők meg a külfejtések növényzete és egy olyan vegetáció között, amely (1) a vizsgálati terület potenciális klimax vegetációját alkotja, illetve (2) hasonló élőhelyen regenerációs szukcesszióval alakul ki feketefenyő hatása nélkül. Potenciális vegetációként Quercetum petraeae–cerris társulást határoztuk meg. Szakirodalmi forrásokban közölt cönológiai felvételek adataiból elkészítettük e társulás természetes állományainak hasonló csoporttömeg-eloszlásait, majd ezeket a saját adatainkból számoltakkal vetettük össze. Hasonló összehasonlítást végeztünk cseres–tölgyesek ernyős felújító vágást követő regenerációs szukcessziójában az aljnövényzet tanulmányozásakor rögzített florisztikai adatok felhasználásával.
A mintaterületek vegetációinak különbségei a domináns fajokban, a Shannon-diverzitásban és a vizsgált csoporttömeg-eloszlások szignifikáns különbségeiben is megnyilvánultak. A legfiatalabb, 6 éves állományt (Szőc) még a zavarástűrők uralták (főként Calamagrostis epigeios és Solidago gigantea), a 15 éves telepítésben (Nagyegyháza) ezek már részben visszaszorultak, a 20 éves fenyvesben (Sáska) pedig szerepük alárendelt volt. E fajok arányának csökkenésével párhuzamosan nőtt a természetes vegetáció fajainak részesedése, a vegetáció diverzitása és természetességi értéke. A fenyőborítás növekedése csökkentette az aljnövényzet borítását és fajszámát, a Shannon-diverzitásra azonban nem volt hatással. Megfigyeltük egyes fajok eltűnését a magasabb fenyőborítású kvadrátokból. A külfejtések növényzete szignifikánsan eltér mind a területek potenciális vegetációjától, mind az ernyős felújító vágás után regenerációs szukcesszióval kialakult társulástól. A bauxitfejtők aljnövényzete kisebb természetességű, bennük magasabb – a természetes cseres–tölgyesekből általában hiányzó – zavarástűrő és társulásközömbös fajok (leginkább az őshonos ruderális és adventív kompetitorok) csoporttömege, ugyanakkor a természetes lomberdei fajok (főként a specialisták) aránya lényegesen alacso- nyabb. Ugyanilyen eltérések mutatkoznak, ha a külfejtések növényzetét a cseres–tölgyes regenerációs szukcesszió korban megfelelő stádiumával vetjük össze. A gyomok kiszorulása és a természetes fajok elterjedése lassúbb a feketefenyő alatt; a tölgyesek geophyta fajai, valamint a védett fajok még a legrégebben rekultivált helyszínről is hiányoznak. A rekultivált területeken a szukcessziós változásokat a propagulumhiány és a feketefenyő kedvezőtlen hatásai lassíthatják. Természetvédelmi szempontokat figyelembe véve, a rekultivációk során létesített feketefenyvesek helyén a természetes vegetáció mielőbbi restaurálása lenne kívánatos.
Referências
Baranyi K. 1986: Tapasztalatok szeméttelepek fásításával. Az Erdő 35(6): 276−279.
Barina Z. 2006: A Gerecse hegység flórája. Rosalia - 1. kötet. Magyar Természettudományi Múzeum, DunaIpoly Nemzeti Park Igazgatósága, Budapest.
Béres Cs. Z. 2004: A térinformatika szerepe a rekultivációban. Acta Agraria Kaposváriensis 8(3): 11−24.
Bódis J. 1993: A feketefenyő hatása nyílt dolomitsziklagyepre. I. Texturális változások. Botanikai Közlemények 80(2): 129–139.
Borhidi A. 1956: Feketefenyveseink társulási viszonyai. Botanikai Közlemények 46(3−4): 275–285.
Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs.
Cseresnyés I., Csontos P. 2004: Feketefenyvesek tűzveszélyességi viszonyainak elemzése McArthur modelljével. Tájökológiai lapok 2(2): 231−252.
Cseresnyés I., Szécsy O., Csontos P. 2011: Fire risk of Austrian pine (Pinus nigra) plantations under various temperature and wind conditions. Acta Botanica Croatica 70(2): 157−166.
Cseresnyés I., Csontos P. 2012: Soil seed bank of the invasive Robinia pseudoacacia in planted Pinus nigra stands. Acta Botanica Croatica 71(2): 249−260.
Csontos P. 1996: Az aljnövényzet változásai cseres–tölgyes erdők regenerációs szukcessziójában. Scientia Kiadó, Budapest.
Csontos P., Tamás J., Kalapos T. 1998: A magbank szerepe a dolomitnövényzet regenerálódásában korábban feketefenyvessel borított területeken. In: Csontos P. (szerk.): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása, Scientia Kiadó, Budapest. pp. 183−196.
Fejér I. 1960: Hasznosítsuk a meddőhányókat! Az Erdő 9(6): 217−219.
Fettweis U., Bens O., Hüttl R. F. 2005: Accumulation and properties of soil organic carbon at reclaimed sites in the Lusatian lignite mining district afforested with Pinus sp. Geoderma 129(1−2): 81−91.
Filcheva E., Noustorova M., Gentcheva-Kostadinova S., Haigh M. J. 2000: Organic accumulation and microbial action in surface coal-mine spoils, Pernik, Bulgaria. Ecological Engineering 15(1−2): 1−15.
Ghimessy L. 2003: Az erdőtűz-kárról. Erdészeti Lapok 138(3): 81−82.
Horánszky A. 1996: Növénytársulástani, erdőgazdálkodási és természetvédelmi kérdések a Kis- és NagySzénáson. Természetvédelmi Közlemények 3−4: 5−19.
Horváth Gy. 2002: Veszélyes ipari hulladékok rekultivációja erdősítéssel. Erdészeti Lapok 137(1): 17−19.
Horváth F., Csontos P. 1992: Thirty-year changes in some forest communities of Visegrádi Mts., Hungary. In: Teller A., Mathy P., Jeffers J. N. R. (eds.): Responses of forest ecosystems to environmental changes, Elsevier Applied Science, London. pp. 481−488.
Hutcheson K. 1970: A test for comparing diversities based on the Shannon formula. Journal of Theoretical Biology 29(1): 151−154.
Károly F., Legeza M., Stubán Z. 2006: Az iharkút-németbányai külfejtések rekultivációja. Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat 139(6): 31−37.
Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai. Tilia 14: 3−489.
Koltay A. 1999: A hazai fenyőállományok egészségi állapota. Erdészeti Lapok 134(1): 15−16.
Kovács B. 1998: A külfejtéses bauxittermelést követő rekultiváció eredményei a Dunántúli-középhegységben. Földrajzi Értesítő 47(2): 197−207.
Maarel E. van der 2007: Transformation of cover-abundance values for appropriate numerical treatment – Alternatives to the proposals by Podani. Journal of Vegetation Science 18(5): 767−770.
MGSZH 2012: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága. Magyarország erdőállományai.
Miletić Z. D., Stefanović T. P., Stajić S. A., Čokeša V. M., Radulović Z. B. 2011: Effect of forest plantations on erodibility of reclaimed lignite mine soils. Polish Journal of Environmental Studies 20(4): 987−992.
Novák S. 2007: Bauxitbányászat a Gerecse térségében, Bicske környékén. Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat 140(6): 29−33.
Papp T. 1982: Környezetvédő fásítás a Pécsi Hőerőmű zagytaván. In: Szegi J. (szerk.): Rekultiváció, Mátraaljai Szénbányák Vállalat, Gyöngyös. pp. 249−258.
Pratas J., Prasad M. N. V., Freitas H., Conde L. 2005: Plants growing in abandoned mines of Portugal are useful for biogeochemical exploration of arsenic, antimony, tungsten and mine reclamation. Journal of Geochemical Exploration 85(3): 99−107.
Richardson D. M. (ed.) 1998 Ecology and biogeography of Pinus. Cambridge University Press, Cambridge.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Szegi J. 1985: A rekultiváció néhány talajtani kérdése. In: Benesóczky J., Leölkes S. L. (szerk.): A rekultiváció és a vele foglalkozó kutatások helyzete Magyarországon, Agroinform, Budapest. pp. 25–31.
Szerémy P. 1981: Felhagyott bányaterületek erdősítésének lehetősége a Mecsekben. Az Erdő 30(5): 228−230.
Szodfridt I., Tallós P. 1964: A felsőnyírádi erdő cseres–tölgyesei. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2: 423−435.
Tamás J. 2001a: A feketefenyvesek telepítése Magyarországon, különös tekintettel a dolomitkopárokra. Természetvédelmi Közlemények 9: 75−85.
Tamás J. 2001b: Tűz utáni szukcesszió vizsgálata feketefenyvesekben. Egyetemi doktori értekezés, ELTE, Budapest.
Tóth S., Krisztián J. 1985: Az újrahasznosítást biztosító rekultivációs módszerek jellemzése a kutatási és gyakorlati eredmények alapján. In: Tóth S. (szerk.): Károsodott és technogén területek rekultivációja és hasznosítása, ERTI – GATEKI, Budapest – Kompolt. pp. 77–131.
Török K., Botta-Dukát Z., Dancza I., Németh I., Kiss J., Mihály B., Magyar D. 2003: Invasion gateways and corridors in the Carpathian Basin: biological invasions in Hungary. Biological Invasions 5(4): 349−356.
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2012 Cseresnyés Imre, Csontos Péter
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
