Ökológiai szemléletű gyümölcstermesztés – változó termesztő körzetekben

Abstract

A Kárpát-medencében kedvező természeti és ökológiai tényezők alakítják a sokszínű gyümölcstermesztést. A természetes vegetáció vadon termő fajai és kultúralakjai, a meghonosodott és kivadult gyümölcsfajok mintegy 30 faj termesztését jelentik. A legkorábbi időktől a termesztés sikerességét a kedvező földrajzi tényezők, a humán adottságok és a fajok termesztő tájakba és körzetekbe koncentrálódása alapozták meg.
Az ökológiai, gazdasági, társadalmi tényezők a történelmi tradíciók alapján sem váltak statikussá termesztő tájak. Minden gyümölcsfajt és fajtáit újabbnál újabb ökológiai változások, gazdasági s urbanizációs hatások, valamint a fajta-és technológiaváltások formálják. Ezek a termesztő tájak és körzetek helyzetét, s egyben a meghatározó gyümölcsfajokat termesztési volumenét s arányaiban is megváltoztathatják a földrajzi kistájakban. A szerző számos példával igazolta e változások tényét, trendjét és természetét alma, körte, cseresznye, őszi-és sárgabarack, szilva, dió, mandula, szamóca, málna, egres fajok esetében. A tanulmány foglalkozik azonban az új termesztett fajokkal is (bokoráfonya, eperfa, gyümölcsrózsa, homoktövis, húsos som, rikö, szeder). Mivel az ökológiai s botanikai szemlélet nem zárja ki – a klimatikus változások miatt sem – új gyümölcsfajok kipróbálását (japán szilva, kivi, japán körte, gránátalma, ébenszilva, kumkvat, füge, pau-pau, szamócafa stb.), a tanulmány arra is utalt. A szerző a hazai szakirodalmat teljes körűen dolgozta fel a tájtermesztés elősegítése érdekében.