AZ AGRÁRKÉPZÉSI SZAKOK NÉPSZERŰSÉGÉNEK ALAKULÁSA A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN 2019-IG

Absztrakt

Magyarországon a mezőgazdasági foglalkoztatottak iskolai végzettsége kedvezőtlenebb képet mutat mind a többi nemzetgazdasági ágazatban dolgozók iskolai végzettségéhez, mind pedig az Európai Unió (továbbiakban: EU) átlagához viszonyítva. Az egyéni gazdaságok vezetői, jellemzően az idősebb korosztály gyakran szakirányú végzettség nélkül, gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva kezdtek mezőgazdasági tevékenységbe. A KSH 2012-es felmérése szerint a gazdaságvezetők mindössze 14%-ának van szakirányú iskolai végzettsége és ennek töredéke, kb. 20%-a rendelkezik felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel. A mezőgazdasági foglalkozásúakra jellemző, hogy minél magasabb az iskolai végzettségük, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a foglalkoztatott tartósan a mezőgazdaságban keres megélhetést. Ennek oka többek között azzal magyarázható, hogy a nemzetgazdaság átlagától jelentősen elmarad a mezőgazdasági átlagkereset, mindemellett egyre kevesebb a kiegészítő jövedelemszerzési lehetőség. További probléma a foglalkoztatottak elöregedő korszerkezete, a mezőgazdaságban dolgozók elöregedő korstruktúrája, a mezőgazdaság népszerűtlensége a fiatalok körében. Hazánkban az EU-s átlaghoz hasonlóan magas az idős és alacsonyabb a fiatal korosztályhoz tartozók gazdálkodók aránya, azonban a gazdaságméret növekedésével jellemzően javuló korszerkezet figyelhető meg. Munkánkban a felvi.hu adatainak segítségével azt vizsgáljuk, hogy hogyan változott a fiatalok felsőfokú mezőgazdasági szakirányú végzettség iránti igénye, milyen tendenciát mutat az agrárképzések iránti érdeklődés 2001-től kezdve. Irodalmi áttekintésünkben kitérünk a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának alakulására, az agrártársadalom elöregedő korszerkezetére, a fiatal gazda kérdés fontosságára és a mezőgazdaságban dolgozók iskolai végzettségére, melyek a magyar agrárium legfontosabb és legégetőbb problémáit jelentik.