Tejtermelők szerződéses kapcsolatai és piaci ellensúlyozó ereje Magyarországon: termelői tulajdonú szervezetek szükségessége

Szerzők

  • G. Gábor Szabó MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont (Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences) H-1112 Budapest, Budaörsi út 45.
  • Krisztina Bárdos Iparfejlesztési Közalapítvány Logisztikai Fejlesztési Központ (Public Foundation for the Progress of the Industry, Logistics Promotion Centre) H-1387 Budapest, Pf. 17.

Absztrakt

Megfogalmaztuk szerződéses jellemzők és az alkupozíció kapcsolatára utaló állításainkat. Sokdimenziós skálázással arra kerestük a választ, hogy vajon milyen elméleti síkok mentén lehet a számos, szerződéseket jellemző változók számát lecsökkenteni anélkül, hogy azok információtartalma ne sérüljön. Ez alapján állítottuk fel és fogadtuk el hipotézisünket (H1), amely szerint a szerződéses jellemzők által megtestesített teret lehet két- vagy három dimenzióra redukálni és ez alapján a válaszadók elkülöníthetők. Ennek alapján megvizsgáltuk, hogy vajon van-e összefüggés az alkupozíció alakulása és az egyes szerződéses jellemzők között. Következő hipotézisünket, amely az állítja, hogy a szerződéses jellemzők alakulása megmagyarázza az alkupozíció változását (H2), elvetettük, mivel egyetlen paramétert sem találtunk szignifikánsnak. Utolsó hipotézisünk (H3) a termelők összefogásának lehetőségét, illetve annak elméleti eredményét vizsgálja. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon van-e befolyása az alkupozíció változására az egyes szerződéses jellemzők alakulásának és azt találtuk, hogy pozitív, szignifikáns kapcsolat van a növekvő, értékesített mennyiség és az alkupozíció alakulása között. Ennek alapján ismét ki kell emelni a szövetkezetek, termelői csoportok szerepét az egyénileg egyébként talán kicsi, gyenge gazdasági alanyok gazdasági erejének integrálásában. A szövetkezet által összegyűjtött, esetlegesen feldolgozott, nagyobb tejmennyiség fölötti diszponálás, s ezáltal, akár csak regionálisan is, az ún. piaci ellensúlyozó erő kialakítása a piac szabad verseny irányába való elmozdítást eredményezheti (ún. kisugárzó árhatás), amely vélhetően a tagok jövedelmének növelését segíti elő. Kiemelten fontos, hogy legalább a szövetkezés (pl. tejbegyűjtő szövetkezetek) lazább formái kialakuljanak, amíg a fejlődés magasabb formáira (lásd Dánia, Hollandia) nem lesz meg a termelői igény és pénzügyi lehetőség. A termelői csoportok szintén számos piaci előnyt jelenthetnek a tejtermelőknek, a bizalom, s így a társadalmi tőke erősítése mellett.

Letöltések

Megjelent

2005-02-15

Folyóirat szám

Évf. 2 Szám 1-2 (2005)

Rovat

Cikkek