Fogyasztói vélemények és dilemmák az élelmiszer adalékanyagokkal kapcsolatban
Absztrakt
A szerző az élelmiszer adalékanyagokkal kapcsolatos fogyasztói attitűd felmérését célzó fókuszcsoportos és kérdőíves piackutatási felmérésekről számol be. A vizsgálatok célja annak tisztázása volt, hogy miként vélekednek a fogyasztók az E-számos adalékanyagok felhasználásának szükségességéről és egészségügyi hatásairól, valamint hogy mennyire befolyásolja őket a termékválasztásnál az élelmiszerek adalékanyag-tartalma. A fókuszcsoportos vizsgálatot három társadalmi csoportban: átlagfogyasztók, orvosok, valamint élelmiszeripari szakemberek körében végeztük. Az irányított beszélgetések során kiderült, hogy a fogyasztók többsége nagyon keveset tud az adalékanyagokról. Megítélésük alapvetően negatív: bár elismerik egyes adalékok technológiai fontosságát, tartanak az esetleges egészségkárosító hatásuktól. Ez a félelem azonban általában nem tükröződik a fogyasztói döntés meghozatalánál: a termékválasztásnál sokkal nagyobb szerepe van egyéb minőségi jellemzőknek és az árnak. Ennek ellenére azonban nagy szükségét érzik a lakosság hiteles tájékoztatásának. Az orvosok és az élelmiszeripari szakemberek viszont feleslegesnek ítélték ezt, szerintük ezt a rengeteg információt a fogyasztók úgysem tudnák feldolgozni. A fókuszcsoportos felmérés eredményein alapulva országos kérdőíves piackutatást indítottunk, ezidáig 300 kérdőív került kitöltésre Kaposváron, Pécsett és Szekszárdon. Vizsgálatunkból egyértelműen kiderült, hogy a fogyasztók nagyon veszélyesnek ítélik az adalékanyagok felhasználását. Ennek fő oka a tudatlanság, a hiteles tájékoztatás hiánya. Az adalékanyagok technológiai szükségszerűségéről megoszlottak a vélemények, de a megkérdezettek nagy része szerint egyes adalékok feleslegesen kerülnek az élelmiszerekbe. Az adalékanyagoknak a fogyasztói döntés meghozatalában játszott szerepe rendkívül változatos képet mutat: habár a fogyasztók többsége nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de az azonos árú és minőségű élelmiszerek közül sokan szívesebben veszik meg az alacsonyabb adalékanyag-tartalmút, sőt egyesek többet is hajlandóak fizetni ezért. A fogyasztók döntő többsége szükségesnek érzi egy „adalékanyag-mentes élelmiszer” védjegy bevezetését. Következtetésként levonható, hogy az élelmiszer- és egészségügyi hatóságoknak az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a lakosság hiteles tájékoztatására, mivel csak így vehetik elejét az adalékanyagokkal kapcsolatos indokolatlan félelmek kialakulásának. Vizsgálataink eredménye reményeink szerint segítséget nyújthat az élelmiszergyártóknak a fogyasztói igények teljesebb kielégítéséhez, valamint alapot adhat az élelmiszerügyi hatóságok számára egy hatékonyabb tájékoztatási stratégia kidolgozásához.
