Baromfihúsból készült termékek fogyasztói megítélése

Szerzők

  • Edina Lendvai Szegedi Tudományegyetem, Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar (University of Szeged, College of Food Engineering) H-6724 Szeged, Mars tér. 7.
  • József Fenyvessy Szegedi Tudományegyetem, Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar (University of Szeged, College of Food Engineering) H-6724 Szeged, Mars tér. 7.
  • Judit Jankóné Forgács Szegedi Tudományegyetem, Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar (University of Szeged, College of Food Engineering) H-6724 Szeged, Mars tér. 7.

Absztrakt

Munkánk során a hazai fogyasztási magatartást térképeztük fel – a továbbfeldolgozott baromfiipari termékek körében. Ennek érdekében a témával kapcsolatosan kvantitatív marketingkutatásokat végeztünk. Az 1000 fős országos reprezentatív kérdőíves megkérdezés fontosabb eredményeit foglaltuk össze. A vörös (sertéshús, marhahús) és fehérhúsok (jelen esetben csak a baromfihús) fogyasztása összességében kiegyenlített, de egy kissé a szárnyasok felé tolódik el. A baromfifélék évente átlagosan 139 alkalommal kerülnek az asztalra, az összes többi hús ennél kevesebbszer. A baromfihúst a válaszadók elsősorban azért kedvelik, mert „egészségesnek tartják”, másodsorban azért, mert „jobban szeretik”, mint a többi húsféleséget. A Magyar Élelmiszerkönyv baromfiipari készítményekkel kapcsolatos osztályozását alapul véve, 9 különböző továbbfeldolgozott termékcsoportot vizsgáltunk. A gyakoriság elemzésénél kiderült, a válaszadók a vörösárukat (párizsi, virsli) és a felvágottakat fogyasztják legtöbbször, évente 105, illetve 95 alkalommal. E gyártmányokon kívül még két másik csoportot tudtunk elkülöníteni, az éves szinten 57-47 alkalommal fogyasztott sonkák, májasok és fagyasztott termékek, valamint a csupán 26-12-szer asztalra kerülő pácolt-füstölt-főtt termékek, kolbászok, konzervek és aszpikos készítmények osztályát. Az ötfokozatú intervallum-skálán mért kedveltségi sorrend nagyrészt párhuzamot mutat a fogyasztási gyakorisággal, ám a sonkafélék már magasan az első helyen végeztek (3,67-es átlagértékkel), a vörösáruk pedig csak 3,38 pontot értek el. A gyártmányok kiválasztását befolyásoló tényezőket vizsgálva arra az eredményre jutottunk, hogy a felsorolt 13 paraméter közül négynek van különösen nagy jelentősége: az állandó minőségnek, a termékhez kötődő ízeknek, a higiéniai szempontoknak, valamint a külső megjelenésnek. E faktorok mindegyike 4,00 fölötti átlagpontszámot kapott az ötös intervallumskálán. 3,00 alatti értéket a termékek ismertsége és márkája, a gyártó cég neve, valamint a gyártmány reklámozottsága ért el. A leírtak alapján javasoljuk az ágazati és vállalati marketingstratégia átgondolását, közösségi marketing alkalmazását, a fogyasztók hiteles, megbízható forrásból eredő tájékoztatását, a termék-előállítás és -fejlesztés során a minőség és a higiénia középpontba állítását.

Letöltések

Megjelent

2004-02-15

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek