A táplálkozási előnyök szerepe a fogyasztók élelmiszerválasztásában

Absztrakt

A kutatás fő célkitűzése az volt, hogy megvizsgálja az ún. funkcionális minőség összetevőinek fogyasztói megítélését, különös tekintettel a táplálkozási előnyökre. A kutatásokat tej- és hústermékekre vonatkozóan végeztük el, azok táplálkozásban betöltött alapvető fontossága miatt. Az általános – az egészséggel, az egészséges táplálkozással összefüggő- kérdések között szerepelt, hogy a megkérdezettek hol helyezik el az egészséget az egyes társadalmi értékek rangsorában. Az egészség, mint érték, 1-5-ig intervallumskálán 4,88-as átlagpontszámmal végzett az első helyen. Az egészséget nagyon fontosnak tartók aránya 91,7%, az átlagosnál fontosabbnak tartók aránya 5,5%, míg a „fontos is, meg nem is”, illetve a „többnyire nem fontos”, vagy „egyáltalán nem fontos” választ adók együttes aránya mindössze 2,4%. Mindezek egyöntetűen alátámasztják az egészség, mint társadalmi érték elsőbbségét. A megkérdezettek a jelenlegi egészségi állapotukat szintén 1-5-ig terjedő skálán minősíthették, ahol az 1-es érték a kifejezetten rossz egészségi állapotot jelölte, míg az 5-ös érték a kifejezett jó egészségi állapotra utalt. A válaszadók 43%-a átlagosnak tartja a saját egészségi állapotát, 32%-kuk az átlagosnál jobbnak, 5%-kuk pedig kifejezetten jónak. Mindössze 10%-kuk mondja azt, hogy egészsége rosszabb az átlagosnál, illetve 2% állítja azt, hogy kifejezetten rossz. Adja magát a következtetés, mely szerint a magyar fogyasztók sokkal jobbnak minősítik saját egészségügyi állapotukat, mint azt a valós statisztikai adatok indokolnák. Úgy is mondhatjuk, a megkérdezettek e tekintetben igen derűlátóak, esetleg elhallgatják betegségüket, és egészségüket mesterségesen „jó színben” tűntetik fel. A leírtak alapján fennáll a veszélye annak, hogy a magyar fogyasztók többsége azért nem mutat kellő odafigyelést táplálkozási szokásaira, mivel úgy véli, kedvező egészségi állapota nem igényli ezt. Másrészről az is valószínűsíthető, hogy jelentős részüknek nincs ismerete a táplálkozás és az egészségügyi állapot összefüggésének mögöttes tényezőiről. Az egyes tej- és hústermékek egészségességének megítélése tekintetében a fogyasztók első helyre emelték a sajtot, mint legegészségesebb tejterméket (4,06 skálaértékkel). Ezt követi a kefir, a joghurt, a fogyasztói tej, a tejföl, majd a vaj és a vajkrém, s végül az ízesített tej, valamint a tejdesszert. Húskészítményeknél a sonka került vezető pozícióba (3,51), s ezután következnek sorrendben a kolbászok és szalámiféleségek, a füstölt-főtt húsok, a virsli, a felvágott, a májas, majd a párizsi, a gyorsfagyasztott-konyhakész termékek, s végül várható módon a szalonna. Különösen tejtermékeknél meglepő eredmény, hogy a válaszadók igazán kiemelkedő (4,5 feletti) egészségességet egyik terméknek sem tulajdonítanak. Lényeges megállapítás, hogy a tejtermékek „egészségimázsa” jóval kedvezőbb, mint a húsoké, ami komoly elmaradást feltételez a húsipar részéről, legalábbis, ami a fogyasztói attitűdök befolyásolását illeti. A funkcionális minőség összetevőivel kapcsolatos eredmények azt mutatják, hogy a minőségi összetevőket nem lehet hierarchikus modellben tárgyalni, de bizonyos végkövetkeztetések általános érvényűek (alkalmazhatók az élelmiszerek többségére). Ezek közül az egyik legfontosabb, mely szerint a biztonságosság és az élvezeti érték elsődleges jelentőséggel bír a fogyasztók számára. A használati, a táplálkozási és a szimbolikus összetevők csak ezek után következnek, és közel azonos szinten fontosak a megkérdezettek számára. A biztonsági összetevő szintjén ugyanakkor ma már nem lehetséges a termékeket hatékonyan differenciálni, mivel ez a szint beépült a fogyasztó általános elvárásai közé. Csakúgy az élvezeti érték, amely szintén alapvető kritérium egy tej- vagy húskészítmény esetében. Itt mégis látunk fejlesztési lehetőséget, elsősorban az ízváltozatok körének szélesítésére, specialitások piaci bevezetésére gondolva. A használati/táplálkozási előnyök csoportjában lehetőség van új, kevésbé ismert tulajdonságok kiemelésére, amelyek reklámüzenetként megfogalmazva lehetőséget biztosítanak adott márkatermék versenytársaktól való megkülönböztetésére. A szimbolikus összetevő fejlesztése mindegyik termékcsoportban hasznos lehet, de átütő sikerre, jelentősebb forgalomnövekedésre különösen az érzelmi termékek körében lehet számítani.