A foszfor-ellátás hatása a tojáshéj minőségére

Absztrakt

Tetra SL tojó hibridekkel egy teljes (12 hónap) termelési ciklus alatt végzett kísérletünkben arra kerestük a választ, hogy az eltérő foszfor-ellátás minkét befolyásolja a tojáshéj minőségét. Vizsgálataink során 7 kezelés hatását vizsgáltuk. A kísérleti takarmányokat kukorica−szója alapon állítottuk össze. A kalcium- és foszfortartalmat az első kezelésben (A) a magyar gyakorlatnak megfelelően (3,5 g/kg nem fitin-foszfor) a második kezelésben (B) az NRC (1994) ajánlásai alapján, a harmadik kezelésben (C) pedig Tossenberger és Babinszky (2008) vizsgálatai alapján ajánlható értékek kerültek beállításra (38 g/kg kalcium, 2 g/kg nem fitin-foszfor). A negyedik kezelésben (D) a diéta foszfortartalmát az NRC (1994) ajánlásához képest 40%-kal csökkentettük (1,5 g/kg nem fitin-foszfor). Ezekben a kezelésekben (A-B-C-D) a tojótápok fitáz kiegészítést nem tartalmaztak. Az ötödik, hatodik és hetedik kezelés (E, F, G) alapdiétája megegyezett a negyedik kezelés (D) alapdiétájával, azzal a különbséggel, hogy a gyártók által ajánlott mennyiségben fitáz enzimmel (E: 450 U/kg Termék-1, F: 450 U/kg Termék-2, G: 450 U/kg Termék-3) egészítettük ki. A kísérleti adatokat variancia-analízissel elemeztük (SAS, 2004). Adataink szerint a tojáshéj vastagságát a takarmánykeverékek 40%-kal csökkentett foszfortartalma (D-kezelés) nem rontja a fitáz kiegészítésnek (E-, F-, Gkezelések) arra nincs hatása. A takarmánykeverékek eltérő foszfortartalma (A-, B-, C-,D-kezelések) a tojáshéj szilárdságára szignifikáns hatással van (P≤0,05). A Termék-3 fitáz enzim valamennyi kezeléshez képest szignifikánsan javítja a tojáshéj szilárdságát (P≤0,05). Tehát a tojótápok foszfortartalma fitáz kiegészítés mellett nagymértékben csökkenthető a tojáshéj minőségének romlása nélkül.