Az erjesztett tömegtakarmányok minőségének kritikus pontjai: a termeléscsökkentő- és az állategészségi problémát okozó tényezők kockázatának csökkentése
Kulcsszavak:
szilázs, Clostridium, penészgomba, mikotoxin, aerob stabilitásAbsztrakt
A tejelő állomány kielégítő egészségi állapotának megőrzéséhez és a termelés növeléséhez nem csak jelentős táplálóanyag-tartalmú és jó emészthetőségű, de megfelelő higiéniájú, jól erjedt és a bontást követően stabil szilázs szükséges. A szilázsokban napjainkban nagy gyakorisággal előforduló szaprofita és patogén Clostridiumok mellett a fonalas penészgombák megtelepedése és az általuk termelt másodlagos anyagcseretermékek (mikotoxinok) okozta terheltség állategészségi problémákhoz és a termelés romlásához vezet. A jól erjedt, kórokozókat nem tartalmazó szilázsok esetében a silóbontást követő folyamatok további veszélyforrást jelentenek, mivel az aerob, romlást okozó mikroorganizmusok által a silófalban termelt anyagcsere-termékek szintén kockázati tényezők az állomány egészségi állapota szempontjából (elsősorban a penészés élesztőgombák, valamint az ecetsavtermelő baktériumok tartoznak ebbe a csoportba). A szemlecikk célja ezen káros mikroorganizmusok és az általuk termelt anyagcseretermékek hatásának összefoglalása, valamint a káros folyamatok megelőzését szolgáló egyes agrotechnika elemek, továbbá a betakarítási, silózási és silóbontási technológia kritikus pontjainak leírása.
