Különböző genotípusú és tartástechnológiájú pecsenyecsirkék mell- és combhúsának kémiai összetétele

Absztrakt

Kísérletünk során megvizsgáltuk, hogy a genotípus, az ivar és a tartástechnológia milyen hatást gyakorol a pecsenyecsirkék mell- illetve combhúsának szárazanyag-, nyersfehérje-, nyerszsírés nyershamutartalmára. A kísérlet anyagául 84 napig kifutózottan nevelt fajtatiszta sárga magyar, és annak hústípusú kakasokkal (S 77, foxy chick, redbro, hubbard flex, shaver farm) történő keresztezésével előállított végtermék-állományok és 42 napos korig intenzíven hizlalt Ross 308-as hibridek szolgáltak. A mellhús szárazanyag-tartalmában az egyes genotípusok között nem mutatkozott számottevő különbség (25,34 és 26,25%), azonban a combhús esetében ez a paraméter az intenzíven hizlalt pecsenyecsirkéknél 5,28−7,48%-ponttal meghaladta a kifutózott állományoknál kapott értéket (26,34 és 33,08%). A tartástechnológiának és a genotípusnak a hús nyersfehérje-tartalmára gyakorolt hatását sem a mell-, sem pedig a combhúsnál nem tudtuk igazolni. Az intenzíven hizlalt Ross 308-as brojlerek combhúsának nyerszsírtartalma a fajtatiszta sárga magyarhoz képest több mint 7%-ponttal magasabb volt. A nyershamutartalom esetében a különböző tartástechnológiákban hizlalt vágóállatok között csak a mellhúsnál tapasztaltunk eltérést: a szabadtartású egyedek végtermékeinél ez a paraméter magasabbnak (0,84−1,05%) bizonyult, míg az intenzíven hizlalt brojlerek estében 0,53% volt, így – bár ilyen irányú vizsgálatokat nem végeztünk – valószínűsíthető, hogy a szabadtartásos pecsenyecsirkék mellhúsának nagyobb makroelemtartalma.