Társadalmi szerepvállalás – önkéntesség a tájépítészetben

Absztrakt

A tájépítészet sajátossága, hogy megköveteli az interdiszciplináris szemléletet. A tudomány és a művészet mellett a társadalmi, a szociális területtel is szoros összefüggésben áll. Ezért szükséges a tájban zajló történelmi, társadalmi folyamatok ismerete mellett az aktuális társadalmi közeg igényeinek, életmódjának és környezetükre vonatkozó gondolkodásuk és cselekvőképességük feltérképezése. A társadalmi szerepvállalás erősítése épp a táj, a természet védelme, a kertörökségünk, a lakókörnyezetünk zöldfelületei iránti elkötelezettség és szerepvállalás terepe.
Az 1990-es rendszerváltozás után vált egyáltalán lehetővé civil szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, vagyis a nonprofit szervezeteket létrehozni, amelyek közül sokan vették célba a lakókörnyezet, a természet- és a tájvédelem, a kulturális örökség, az ökológia, a közösségszervezés és ehhez tartozó edukáció kérdéskörét. Ebbe a folyamatba számos tájépítész bekapcsolódott, egy-egy kezdeményezéshez csatlakozva, vagy saját iniciatívából szakmai civil szervezetet létrehozva. Civilnek lenni annyit jelent, mint egyetemes és lokális célokért érdek nélkül, a közösségért, a szakmai eszmeiségért önkéntességet vállalni.
A tervezési metodikában is megjelent a rendszerváltozás után a társadalmi szereplők bevonásának igénye, szükségessége, amely a kollaboratív, azaz együttműködő tervezés alapjait tette le. Az alulról szerveződő kistérségi stratégiák és ezekből kiinduló folyamatok felváltották a tervutasításos rendszert. Lehetővé vált feltenni a kérdést, mit akar a táj, mit akar a hely, mit akar a helyben élő egyén és közösség.
Ha nem is a teljesség igényével, mégis megpróbáljuk bemutatni azokat a kezdeményezéseket, amelyek tájépítészek aktivitásával, részvételével zajlottak és zajlanak, szélesítve a tájépítészet társadalmi ismertségét és elismertségét is.
Civil szervezeteink és kezdeményezéseink legfőbb célja, hogy a tájépítészet területe méltó helyet kapjon a közgondolkodásban, a közéletben.