Tájépítészet és életminőség

Életminőségi kérdések az átmeneti településeken

Absztrakt

A különböző társadalmi és politikai körülmények között élő csoportok különbözőképpen határozzák meg az életminőséget és jólétet, melyben az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások is jelentős szerepet kapnak. A tájépítészet a kezdetektől fogva az emberi jólétet és életminőséget helyezi a tevékenysége középpontjába, s az idők során ennek megfelelően alakultak a szakmai feladatok és megközelítési módok. Azonos célok mellett az elmúlt évtizedek során jelentősen megváltoztak a szakmai feladatok, egyre bonyolultabbak, összetettebbek lettek; a hagyományos hozzáállás, a szakmai feladatokat átszövő paradigma változatlan maradt: a tájépítészet mindenkori hivatása, hogy javítsa az életkörülményeket és az életminőséget. A legtöbb projekt a városi területekkel, a városi lakosság életminőségének javításával foglalkozik, s ezek inkább a felső és középosztályok számára jelentenek minőségi javulást. A fenti megfontolásokkal szemben azonban ott vannak azok a társadalmi csoportok, amelyek válságok, természeti katasztrófák vagy politikai zavargások és háborúk idején kénytelenek elhagyni otthonukat, s menedéket keresnek. A menekültek számos országban nagy számban jelennek meg, részükre menekülttáborokat vagy átmeneti településeket hoznak létre. Ezeket a táborokat, településeket általában rossz életkörülmények és helyhiány jellemzik, és működésük közben számos környezeti problémát okoznak. Az alapvető életfeltételek biztosítása mellett az ökoszisztéma-szolgáltatások (szabályozó, kulturális funkció) egyértelműen háttérbe szorulnak. Ez a cikk az „e-scape. Átmeneti település ”projektről szól, amelyet a Bejrúti Amerikai Egyetem Tájrendezési és Ökoszisztéma-Menedzsment Tanszéke szervezett a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségével – IFLA – együttműködésben. A projekt célja az volt, hogy hozzájáruljon az átmeneti településeken az életkörülmények javításához, beleértve az elemi ökoszisztéma-szolgáltatásokat is, továbbá, hogy kialakítsa a konfliktusok és a természeti katasztrófák miatt létesített átmeneti településeken alkalmazható tájépítészeti beavatkozások módszertanát és az ahhoz kapcsolódó útmutatásokat. A kutatási terület a Libanon keleti részén, Beqaa kormányzóságban található Al Tyliani TS volt. A menekülttábor 9000 m2 területű, 63 sátorral, 350 férőhellyel. A tábort az UNHCR alapelveinek figyelembevételével alakították ki. A települést főként a földtulajdonosok vagy vallási szervezetek ellenőrzik és kezelik. A nagy számú lakosság miatt azonban a minimális területi előírások sem tudnak érvényesülni, és számos higiéniai és környezetvédelmi problémával kell szembe nézniük. A környezeti, építészeti problémák igen komolyak, kezdve az átjárhatatlan útvonalaktól, a csatornák hiányától és a rossz vízelvezető rendszertől egészen az alapvető társadalmi igények kielégítésére kialakított közterületek szinte teljes hiányáig. A település tervezésekor nem vették figyelembe a környezeti adottságokat, nem foglalkoztak környezetvédelmi kérdésekkel, s főként nem az ökoszisztéma fenntarthatóságával. A nagy számú menekült hamar kimerítette az összes rendelkezésre álló erőforrást, a vízhiány és a kezeletlen szennyvíz elpusztította a telep növény- és állatvilágát. A túlzsúfoltság és az egyre nagyobb helyhiány miatt a táborban nagyon kevés zöldfelület és szabadtér maradt. A projekt során több workshopot tartottak a helyszínen. Az első alkalommal a körülmények megismerésén, felmérésén volt a hangsúly. A projekt ideje alatt több találkozót tartottak az érintettekkel: humanitárius szervezetekkel, helyi hatóságokkal, a táborok tulajdonosaival és a TS bérlőivel. Ezt követően megbeszéléseket folytattak a második műhely módszertanának meghatározásáról, amely a tervezési javaslatok tényleges megvalósítását foglalta magában. A menekültekkel készített interjúk jelentették az egyik alapot az igények megismeréséhez, ideértve a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket is. A projekt résztvevői maguk is végeztek megfigyeléses vizsgálatot a település mindennapi életének, a közterek és magánterek használatának megismerésére, s a két használati forma közötti keskeny határmezsgye értelmezésére. Ezek a szempontok kulcsfontosságúnak bizonyultak a TS tájképe esetében. A Libanonban lévő, átmeneti szíriai településekkel összefüggésben az „életminőséget” el kell választani a terek „megjelenésétől”. A tér- és formatervezés bármely aspektusa elavult, s ezért támogatni kell a kicsi, egyértelmű beavatkozásokat, melyek magában foglalják a közösségeket is a részvételi folyamat révén. A teljes környezet átfogó és átgondolt elemzése a térbeli és szocio-kulturális kontextus megértésével, a komplex tervezési folyamat egyik kritikus lépése